délben az "ételbár" ma igazán kitett magáért; olyan finom marhapörköltet, köménymagos burgonyával, uborkasalátával - nomeg húslevest, és citromos teát... ebédeltem, hogy csak na...! igazi ünnepit - hanem előtte a "kirakadóvásár" szánalmas, semmi nép- vagy kézműves.. évről évre egyre inkább...
a múzeum elé akkor kanyarodtam be a biciklimmel , 2 perccel 5 után, mikor épp 
elkezdték a művésztelep megnyitóját, a biciklimr
e a nyitó alatt is nekidőlhettem , közben egy-két fotót is elsütöttem, jó hogy újabban az épület előtti térségben tartják.., itt mégis csak jobb a levegő - bár ezúttal feltűnően kevesen voltak, ami persze relatív, a polgármester felidézte, hogy a szegedi Novák István főépitész (aki később megnyitotta a kiállitást; (l. balra) szerint Szegeden nem is szoktak ennyien (se) lenni egy-egy megnyitón... Hogy miért fűződnek a művésztelepi kiállitásmegnyitók nálunk, évről-évre, aug. 20-hoz, ez a kérdés nyitva maradt... (azt hiszem a múzeumigazgató nyitó szavaiban magát aug. 20-t is kicsit egyoldalúan (csak Szent Istvánnal?) értelmezte... (de ez részletkérdés - szószerint -viszont jó lenne már kicsit egységesebben és összetettebben látni a világot, netán aug. 20-t is - persze nem tudom.., késtem, csak félfüllel hallottam... )
a nyitón az ünnepség zárásaként Tamás Péter (az ugyanolyannevű egykori osztálytársam fia, aki egyre jobban hasonlit az apukája egykori énjére, különösen a nyilt mosolya) klarinétozott, szépen-könnyeden:
a képek témája -úgy tűnik - a terasz volt...
(ennek viszont nem sok köze közvetlenül aug. 20-hoz (ami persze nem baj) - a kerthez inkább, ami viszont a grafikai művésztelepünknek egyszer már volt témája!) azt -jut eszembe- épp lányom nyitotta meg...(még gimnazistaként, azt hiszem) és a voltaeri"műveljük kertjeinket"...felszólítással zárta... a kultúra művelése azóta (is) egyre inkább nehézségekbe ütközőnek látszik, illetve sokmindent fontosabbnak tartanak nála... (fontosabbnak látszó dolgokra hivatkozva - minden, aminek nincs közvetlen gyakorlati haszna, az kezd mellőzendő lenni, egyre kevesebb támogatást kapni... Makó lehet hogy ebből a szempontból is pozitiv kivétel (itt az önkormányzat évek, évtizedek óta támogat; őrizve a város mecénási régi jó hagyományait.. úgy tűnik) A múzsák kútja pár napja még nem működött, most épitkezések miatt köré, elé költözött az ünnepi gyűlés helyszine is (7 órától), meghökkentőn érdekes és elgondolkodtató háttért nyújtva... polgármesteri beszédnek (amely az általános problámak felemlitése mellett hangsúlyozta, hogy Makó mintha a "béke sziget"e lenne, - a kitüntetetteknek, (köztük egykor jeles és agilis tanitványom: Döme Mari, 
aki méltán népszerű néptánccsoportjaival (egész város apraját-nagyját megmozgatva) remekel, s nemcsak a városon belül...(gratulálok , Mari és büszke vagyok rád!), a 3 fúvószenekarnak, akik szokás szerint ünnepi hangversenyt adtak.
A tüzijáték ezúttal elmaradt, viszont háttérben a Hagymaházon fényjáték volt látható, illetve a kupola a
legkülönbözőbb szivárványszinekben pompázott...
éljen augusztus 20-a... akármit is jelent... legyen kenyér (a kis cipó (újkenyér!) amit nemzetiszinű zászlócskával osztogattak, sokak kezében már félig elfogyasztódott) legyen meg a mindennapi kenyerünk, 21-én és azután is...
legyen békesség, és mindig jobb jövő (és ne forditva), és ne kelljen már folyton félni, szorongani valamitől, ünnep utá
n se,
a hétköznapokon se, amikor már leszedjük az ünnepi dekorációkat... és kihúnynak az ünnepi fények (és fényjátékok),
és "végét vetik a zenének, s hazamennek a legények"....
